Négy meccs, tizenkét pont, és egy fél csoda – ez a DVTK egyetlen útja a bennmaradáshoz.
Matematikailag még nem dőlt el semmi, de a Diósgyőri VTK helyzete a labdarúgó NB I hajrájában olyan mélyre süllyedt, hogy már a csoda szó sem tűnik túlzásnak. Nebojša Vignjević együttese sorozatban négy vereséget szenvedett, hét fordulója nem nyert, és a kiesést jelentő tizedik helytől hét pont a lemaradása – miközben csupán négy forduló van hátra az idényből.
Tamás Márk, a klub 32 éves, egyszeres válogatott belső védője nem szépíti a helyzetet. „Kétségtelen, borzasztó nehéz szituációban vagyunk, de amíg van matematikai esélyünk, nem adhatjuk fel” . A képlet valóban egyszerű: négy mérkőzésből négy győzelem, tizenkét pont – és aztán remélni, hogy a riválisok is elvéreznek. Ráadásul olyan ellenfelek ellen, mint otthon a Debrecen és a Paks, idegenben a Kisvárda és a Győr ellen.
A gond az, hogy a tizenkét pont önmagában sem feltétlenül elegendő. Az MTK jelenleg tíz győzelemnél jár szemben a DVTK ötével, és a gólkülönbségük is kedvezőbb nyolc góllal. Az egyenlő pontszámnál ugyanis előbb a győzelmek száma, majd a gólkülönbség dönt – mindkét szempontból a kék-fehérek állnak jobban.
Ráadásul a hétvégi forduló akár matematikailag is lezárhatja a kérdést. Ha az MTK szombaton legyőzi a Kisvárdát, és a DVTK ugyanaznap este kikap a dobogóért küzdő Debrecen ellen, a miskolciak kiesése tényszerűen is eldől.
Tamás Márk szókimondóan fogalmaz arról, hogyan jutott idáig a csapat. „Egész idényben rengeteg hiba jellemezte a klubot a pályán és azon kívül is. Foggal-körömmel kitartottunk olyan elképzelés mellett, amelyen már ősszel is látszódott, hogy egyszerűen nem működik. Tűzoltó jelleggel történtek változások, annak az időszaknak isszuk most a levét.”
A statisztika önmagáért beszél és szinte felfoghatatlan: a huszonkilenc forduló során tizenháromszor szerezte meg a DVTK a vezetést – és egyetlen egyszer sem nyert. Hét döntetlent sikerült kihozni ezekből, hat alkalommal pedig az ellenfél fordítva vitte el a három pontot. A legutóbbi két fordulóban ugyanez a forgatókönyv játszódott le: a felcsúti mérkőzésen 1–0-ás előnnyel mentek szünetre, végül 2–1-es vereség lett belőle; a Ferencváros ellen az első félidőben alig volt helyzetben a hazai, mégis a szünet utáni percekben kapushibát követően fordított, és 3–1-re nyert.
„A szegény embert az ág is húzza. Mentálisan nagyon megviseli az öltözőt, érzelmi hullámvasúton ülünk” – ismerte el a védő, hozzátéve, hogy a felelősség alól a játékosok sem bújhatnak ki: „Mi futballozunk, mi követjük el a hibákat a pályán.”
A keserű eredmények közepette azért akadt biztató mozzanat is. A Ferencváros elleni, 3–1-re elveszített bajnokin debütált az élvonalban a tizenkilenc éves Macsó Máté, aki nyolcéves kora óta Diósgyőrben nevelkedett, és tavaly nyáron kötötte meg első profi szerződését. Kezdőként kapott lehetőséget, gólpasszt adott, és nyolcvan percet töltött a pályán.
„Úgy álltam a találkozóhoz, hogy kaptam egy nagyszerű lehetőséget arra, hogy megmutassam magam. Flow-ban voltam, éreztem, hogy jól megy a játék” – mondta a fiatal csatár, aki a saját bevallása szerint egyáltalán nem törődött azzal, hogy válogatott labdarúgók állnak szemben vele. Macsó hozzátette: NB I-es pályafutásnál nagyobb célokat dédelget, ehhez azonban még sokat kell fejlődnie erőnlétben, védekezésben és helyzetkihasználásban egyaránt.
A következő állomás nem akármilyen: szombaton este fél nyolctól a harmadik helyen álló, nemzetközi kupaindulásért harcoló DVSC érkezik Miskolcra. A debreceniek veszítettek ugyan egy fontos fegyvert – házi gólkirályuk, Bárány Donát sérülés miatt kiesett –, de egységes, jól szervezett csapat, amely maga is motivált.
Tamás Márk a realitások talaján marad: „A Debrecen nem véletlenül áll a harmadik helyen. Nekünk azonban nem az ellenfél összetételével kell foglalkoznunk: bárki jön velünk szembe, le kell győznünk.”
A DVTK számára a kiesés nem csupán sportszakmai csapás lenne – a körülmények az eddiginél is nehezebbé tennék a visszajutást. Az MLSZ ugyanis a héten döntött arról, hogy a 2026/27-es szezonban az NB II bajnoka ugyan automatikusan feljut, a második helyezett viszont már egymérkőzéses osztályozót játszik az élvonal utolsó előtti helyezettjével – semleges pályán. A feljutási kapu tehát szűkebb lesz.
Ráadásul az NB II-ben a szövetségi támogatások feltétele a magyar edzők és játékosok alkalmazása, ami a DVTK-nál komoly nyári újjáépítést tenne szükségessé. A jelenlegi külföldi mag nagy része nem feltétlenül marad, és a pénzügyi mozgástér is szűkösebb lenne a másodosztályban.
A DVTK tehát egy pillanatra sem engedheti meg magának, hogy a szombati mérkőzés előtt a jövővel foglalkozzon – az egyetlen kérdés most az, hogy az utolsó szalmaszál kitart-e még néhány hétig.
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Borsod24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
